És akkor következzék az eddigi legkedvencebb cikkem még tavaly nyárról

Circus – a varázslatok világa

Nini, egy helyes hölgyike ült le ide, végre. Kicsit már unatkoztam, a tigris ugyanis egész nap csak alszik, hiába próbálok vele diskurálni. A vendégek inkább az első teremben vagy a galérián foglalnak helyet; most meg, hogy jön a jó idő, biztosan csak a kinti részt választják majd. Na, de most végre van kit megfigyelnem. Leül, Dani már jön is, kérdezgeti, sikerült-e választani. Hát nem látod, hogy csak most érkezett? Épphogy elhelyezkedett, még nézelődne! Kedvesen időt kér, helyes: kell időt szánni a megérkezésre. Körülnéz. A tigris tetszik neki, elmosolyodik, tekintete megy tovább, a fali dekoráción elidőzik kicsit. Látom, ő sem érti azt a Joli-Sára-Franci hármast. Számomra is rejtély, hogyan hozták létre azt a pozitúrát, de nem árulják el még nekem sem. A fal középső része is megnyeri, látom, ahogy követi szemével Mancit és Emőkét, ahogyan a szájukban tartott drót végül Izi kezeiben fut össze. Hohó, már a mennyezetet nézi, és igen, végre engem is észrevesz! Jaj, megijesztettem, nem is kicsit. Látom a hirtelenjött rémületet az arcán, szegényke, nem akartam. Hiába, mindig ez van: tőlem csak megijednek. Dani újra megjelenik, pont jókor, az ijedtségre jót fog tenni egy kis bor. Chardonnay? Jó, az jó lesz. Igen, megnyugodott kicsit. Még egy körbetekintés, aztán elmélyed az étlapban. Jó kis étlapunk van! Igen, elég sokszínű, változatos, többféle konyha is képviselteti magát rajta: az egészen szokásos bécsi szelettől egészen a különlegesnek mondható parmezános burgonyapürén át – a kedvencem – a keleti konyháig. Ez utóbbi neki is feltűnik, hiszen annyira kirí az étlapról. Meg is kérdezi, lám, lám, milyen kíváncsi! Igen, a korábbi Karma Kávézó és Étterem helyén nyitottuk meg kapuinkat a nagyérdemű előtt, ez egyfajta tiszteletadás elődeinknek. Látom, meghatja a válasz, mi tagadás, tényleg kedves gesztus részünkről, de most már rendelhetne is. Na, megvan: Csirke Tikka Massala, „mi lángosunk” és brassói. Jó választás mindegyik, de ez mind belé fog férni? Nem hiszem. És mi az a könyv az asztalon? Mit irkál? Egy könyvbe? Ja, hogy az egy füzet. „Az étlap gazdag: fúzió vagy útkeresés?” Alig lehet elolvasni, olyan gyorsan és – nő létére – csúnyán ír, de mindenesetre jogos a kérdés; én sem tudom.

Érkezik a Tikka Massala. Most is gyönyörű a tálalás (le is fotózza), nekem is kedvem támad megkóstolni. Egy tálkában a finom, puha csirkehús, nem sajnálva róla a vörös curryt. Egy másikban a szintén currys (de ez már sárga) zöldséges rizs, a harmadikban mentás yoghurt, a negyedikben pedig a koriander és a citrom. Megint ír: „okos ötlet a koriandert és citromot külön szervírozni, aki kér, kér, aki nem, nem.” Micsoda furcsa mondat. Na, hogy ízlik neki? A hússal kezdi, finom, ugye? Igen. Aztán egy kicsi a rizsből és a yoghurtból. Oh, megéheztem. Ugye milyen hűsítően hat a mentás yoghurt? Ezt is leírja, már ha jól veszem ki a kacifántos betűit. Megette, egy falatot sem hagyott, helyes.

Dani szemfüles, már hozza is a mi lángosunkat. Az is micsoda remek kreálmány! Nem a hagyományos, hasfájást okozó nehéz és olajos tésztából készül, hanem Naan kenyérből (legalábbis azt hiszem, a konyhába sosem engednek be). A tésztát alaposan megszórják paradicsommal, zöldpaprikával, padlizsánnal, cukkinivel, és persze a lényeggel: házi kolbásszal és szalonnával, ja és a sajt sem maradhat el. Mindezt jól összesütik a kemencében, hiszen tandori kemencés pizzalángosként említik az étlapon. Ezek szerint van kemencénk, az klassz!

Na, ezzel már küzd, nem is kicsit, de ízlik neki, az látszik rajta. Sokat jegyzetel – azt hiszi, ezzel több hely lesz a gyomrában? Hihi. Mihez kezd majd az újragondolt brassóink láttán? Szerintem sírva fakad. Hohó, nézzük csak! Dani épp most teszi le elé az asztalra. Azta! Ez a lány nem semmi: hősiesen szembenéz a brassóival, mosolyog, tudja ő is, hogy ennek csomagolás lesz a vége, de félretéve a lángost (ami azóta már rég kihűlt; nem csoda, hiszen mióta nyammog rajta), megkóstolja és elismerően hümmög. És ír, már megint: „a brassói tálalásában és fűszerezésében is újragondolt. A hagyományosan majorannás húsos-krumplis egytálételt itt, a Circusben fokhagymával és ’magyarosan’ ízesítik, valamint a húst – szalonnába tekerve – nem a krumpli mellett, hanem a ’nagymamalábas’ tetején, keresztbe fektetve, nyárson tálalják.” Remélem, ezt a mondatot még kicsit csiszolgatja majd. „Nagyon finom az összhatás, de nem nevezném ezt a fogást brassóinak.” Igen, egyetértek vele. Valóban nagyon finom, de annyira újragondolt, hogy talán már nem is brassói. Egy húspogácsát sikerült „leküzdenie”. Így is szép teljesítmény, ahhoz képest, mekkorka teremtés. Még kicsit piheg, irogat, aztán kéri a számlát. De kár, máris megy?! Végülis este fél 11 van, talán fáradt, de úgy láttam, jól érezte magát, elégedetten távozik. Én is szívesen lejönnék innen egy kicsit, elvégre március eleje óta lógok itt a gyűrűn, és elgémberedtek a tagjaim; egy légtornász is elfáradhat. Valaki, hahó! Bekapnék valamit én is!

A kép a Circus hivatalos facebook oldaláról származik.

#circus