Chipirones
éttermi ajánlók, ízelítők kritikus szemmel ugyan,
de tele élet- és ételszeretettel
Közvetlenül lediplomázásom után lelkesen és eltökélten vetettem bele magam a munkakeresésbe. Jelentkeztem sokféle állásra, míg pár hónapnyi keresgélés után rádöbbentem, a hagyományos munkakeresés nem éppen célravezető - legalábbis nekem nem műkődött. Hát kipróbáltam egy egészen más keresési "stratégiát". Nem meghirdetett állásokra és pozíciókra pályáztam, hanem az általam "álommunkahelynek" vélt cégeknek - nyilván azért nem rugaszkodtam el nagyon a valóságtól - írtam bemutatkozó és egyben érdeklődő levelet magamról: ki vagyok, mit végeztem, milyen érdeklődéssel bírok és - ami talán a legfontosabb - hogy rendelkezem szabad kapacitással, ha netán munkaerőre volna szükségük. Nem tudom már pontosan, hány helyre is "pályáztam" ezzel a sajátos módszerrel, de az biztos, hogy az összes budapesti főzőiskolát felkerestem. Meglepő módon pár helyről kaptam visszajelzést, többnyire - ugyan nagyon udvarias és kedves, de mégiscsak - elutasítást. Egyetlenegy pozitív válasz érkezett: Hadarik Ritától, a ritakonyhaja.hu tulajdonos-szerzőjétól.
Ugyan eredeti tervem - a főzőtanfolyamok szervezésében és lebonyolításában való aktív részvétel - nem valósulhatott meg, de helyette kaptam egy másik lehetőséget Ritától. Egy olyan lehetőséget, amely magamtól biztosan soha nem jutott volna eszembe: cikkírás. Első cikkem pont a karácsonyi időszakban jelent meg "Piros, az öröm színe – karácsonyi asztalmustra" címmel. Mostani szemmel visszaolvasva nagyon kis zsenge, erőtlen, de az első. Ezt a cikket még két másik követte (egy forró csokoládéhoz intézett óda és egy csapatépítő főzés élménybeszámolója), majd ki- és rátaláltam saját hangomra: a por kontra igazi rovatot vittem viszonylag sokáig. Ezekben a cikkeimben a poralapú "ételeket" kritizáltam néha nagyon szúrósan, elismerem, és próbáltam könnyen kivitelezhető alternatívát mutatni mindazok számára, akik "megeszik", hogy ezek a készítmények hasznosak, mi több, nélkülözhetetlenek a mai modern konyhában.
Ritával később megszakadt a kapcsolat, de 2012-ben a véletlen a Dining Guide akkori főszerkesztőjét sodorta utamba. Meseszerű, szinte valószerűtlen történet, de Csanádi Péter - Ritánál megjelent cikkeim alapján - látott bennem fantáziát, így kaptam meg életem első megbízását egy toplista összeállítására, majd egy másikat is, mely már a Toplista Gasztronómia 2013-as kiadványban jelent meg. Azóta is irogatok a Dining Guide-nak, kissé ritkábban, de azért írok. Sajnos nem minden írásom jelent és jelenik meg. Van, hogy egy másik szerző "beelőz", van, hogy későn eszmélek és már nem aktuális a cikk. Ezt a honlapot azért hoztam létre, hogy az eddig meg nem jelent írásaim se bántódjanak meg.
Olvassák, olvassátok olyan (ét)vággyal és jókedvvel, amilyennel én kóstolok, tesztelek és írok! Remélem, meghozom az étvágyat egyik-másik helyhez!
Következzenek hát Ritánál megjelent cikkeim elérhetőségei:
Nálunk járt a Best of Budapest szerkesztősége
Por vs igazi - brokkoli krémleves
Por vs igazi - zöldborsófőzelék
Por vs igazi - a-tejszínes csirke tejessége
Por vs igazi - céklaléportól szép a meggyleves
Por vs igazi - chili con carne