Ürömi Hütte

Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy életem korábbi hüttéi meg sem közelítették az Ürömi Hütte színvonalát, mert akkor biztosan még kevesebbet síeltem volna, ha egyáltalán...

Kiskoromban minden évben mentünk síelni. Az időbeosztás a következő volt: korai kelés, reggeli, délelőtt intenzív síelés, majd egy rövid, ám laktató ebéd a hüttében, délután könnyedebb csúszkálás, majd az utolsó felvonóval még egy kör, aztán siklás hazáig. Ahogyan idősödtem lazult ez a szigorú menetrend: az ebédidő megnyúlt, s később már a délelőtti aktivitás is lityi-lötyögéssé vált és pár év elteltével azt vettem észre, néhány könnyebb pálya után alig vártam, hogy hüttézhessek egy jót, de legfőképp hosszút. Nincs is jobb, mint a teraszon süttetni magad egy finom, „ovis” tea kíséretében. Teltek-múltak az évek, és rájöttem, hogy én tulajdonképpen a hüttézést mint olyat szeretem a legjobban a síelésben. Jó dolog az. Meleg van, meleg ételek kaphatóak, mindig betéved egy barát, egy ismerős család, akik ugyanabban az apartmanban szálltak meg, és lehet lazítani a síbakancs szorításán. Az ember igazán bele tud feledkezni a hüttézésbe. Egyre hosszabban és hosszabban időztem a pályán található intézményben. Ennek sok-sok éve már, szinte el is felejtettem, milyen érzés a hüttézés, amíg el nem látogattunk az Ürömi Hüttébe.

A magas dombon található bár-pizzériához tartó út egy enyhe piros pálya. Kicsit köhög a motor, de felérünk. Kedvesen fogadnak és szerencsénkre egy asztal éppen felszabadul a teraszon, uzsgyi!

Az étlap egyszerű és átlátható: kérhetünk pizzát vagy á la carte olaszos fogásokat. Mivel a hely önmagát pizzázónak titulálja – és mert nagyon megtetszik a heti pizzaajánlat – egy tejfölös alapú szardellás-brokkolis pizzát kérünk és egy adag smalcot is. Ez utóbbiról a pincér magyaráz: a szalonnát kisütik, a zsírjában megfonnyasztják a hajszálvékonyra szelt hagymát, majd hagyják, hogy az egész zsíros-hagymás-szalonnás egyveleg megdermedjen. Sós pereccel tálalják. Istenien hangzik.

Addig is, míg rendelt finomságaink elkészülnek, kapunk egy adag zöldségkrémet kétféle, teljes kiőrlésű házi kenyérchipsszel tálalva. Nyámi. A krém krémes, a chips roppanós, és a római kömény - mint ízesítő - zseniális ötlet! Míg nyammogunk, elöntenek a régi, síelős emlékeim. Tiszta levegő, kicsit hűvös, de azért napos idő, teraszon pihenés, gyönyörű kilátás. Kell ennél több egy tökéletes szombati naphoz? Nem, de kapunk. Egy ízig-vérig vendéglátós személyében, aki nemcsak érdeklődik és odafigyel, de ajánl és magyaráz, mindezt végtelen türelemmel és őszinte kedvességgel. Egyre ritkább az ilyen elhivatottság és a szakma iránti – jófajta értelemben vett – alázatosság.

Merengésemből a smalc látványa zökkent ki: már ránézésre is gyönyörű és hívogató. Érezni a zsíron (is) a szalonna füstölt és a hagyma édes ízét. Egyszerűen mennyei. Egy baj van csak vele: kevés ehhez egy perec, de legfőképpen egy gyomor. Ez előbbit a szintén nagyon figyelmes felszolgáló lány megoldja: hoz még kenyeret. Utóbbira pedig ott van az elcsomagolás.

Nyugodt szívvel kóstolok bele a pizzába. A kevés, vékonyra szeletelt szardella erős és markáns íze a meghatározó, ugyanis a kifolyt zsiradék átitatja az egész tésztát, melyet a lilahagyma édeskéssége egészít ki. Ez már így is tökéletes összhangot hoz létre, de megspékelik még friss brokkolival, mely olyan üdévé és ellenállhatatlanná teszi a pizzát, hogy erős a csábítás, hogy kiköltözzünk Ürömre csak a pizza kedvéért.

Ezen töprengésünket tovább erősíti a vakmerően rendelt gőzgombóc – hogy fog még ez is belénk férni? De sütinek mindig van még egy titkos rekesz, a sütigyomor – szerencsére. A gombóc egy áfonyalekvárral töltött puha és könnyed csoda, melyet vaníliaöntettel és mákszórással koronáznak meg. Oly mennyei érzés, hogy sírni kell.

Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy életem korábbi hüttéi meg sem közelítették az Ürömi Hütte színvonalát, mert akkor biztosan még kevesebbet síeltem volna, ha egyáltalán.

A tesztelés időpontja: 2014. április. A kritika az étterem akkori teljesítményét értékeli, amely azóta változhatott. A kritika a diningguide.hu oldalon jelent meg.

#ürömihütte